ROSE'S MOON

Rose's moon

Üdvözöllek blogom^^
Az oldalon rövidebb írások, minifanfictionok találhatóak.
Általában fiú x lány témában alkotok, de nem kizárt, hogy fiú x fiú (yaoi) vagy lány x lány (yuri) történetek is megfognak jeleni.
Az oldalon fellelhető trágár beszéd, vagy felnőtt tartalom, kérlek ennek tudatában állj neki az olvasásnak.
Ha tetszett valamit, kérlek hagyj nyomot magad után!^^ Köszönöm, hogy benéztél!

+ follow |

oLDALAK

FŐOLDAL TÖRTÉNETEK

chitchat:

recent update :

TÖRTÉNETEK

Innocent Love [Seungkwan - Seventeen] 18+

written on 2016. július 18., hétfő @ 15:36 ✈

Kicsit már elfáradtam az órákon át tartó asztal felett görnyedésben, de kitartóan folytattam. Az iskolai fesztivál nyitó napja volt a mai, amikor minden a felkészülésről szól. A napot egy focimeccsel fejezzük be, és ezzel kezdjük el az egy hetes fesztiválunkat is. Ez mindig is sokat jelentett a művész gimi összes diákjának, s óriási megtiszteltetés volt az, amikor kijelöltek engem pár plakát elkészítésére. Lehet, hogy túlságosan nagy dolognak gondolom ezt, de rajz szakosként csodálatos érzés belegondolni abba, hogy az én művem fog az iskola kapuja felett lógni.

Ez viszont azzal járt, hogy az egész előkészületi napomat a rajzsarokban kellett töltenem. Habár nem a teremben voltam, kellemetlenül éreztem magam a nagy térben egyedül, hanem a folyosón lévő asztalnál, de ez azzal járt, hogy a hátam már tényleg sajgott a végére.

Az utolsó simításokat csináltam az utolsó plakát vázlatán, amikor váratlanul valaki átkarolta hátulról a nyakamat, majd egy apró puszit nyomott hajamba. Nem kellett sokat találgatnom, minden gesztusát ismertem már, tudtam, hogy Seungkwan az.

Mosolyogva fordultam felé, miközben ő megleste az általam készített rajzot. Kellemes fénnyel a szemében mérte végig, majd újra felém fordult. Elismerően pillantott rám, s egy csókot is lopott tőlem. Csak ekkor vettem észre mennyire is le van izzadva. Valószínűleg már elkezdődött a meccs.

– Ez nagyon szép lett!

– Jah, de még ki kell festenem. – fáradtan vezettem végig tekintetemet a papíron. Már semmi erőm nem volt hozzá. Habár azzal már elkészültem, ami a kapu felé kerül, de az osztályomat sem hagyhattam cserben. – Amúgy a többi bent van a teremben. – böktem mutató ujjammal az ajtóra, mire ő izgatottan kukucskált be a helyiségbe.

– Színesben még jobb! – mosolyodott el még jobban.

Seungkwannal az iskolában álompárnak, vagy minek számítottunk. Nem azért, mert olyan népszerűek lettünk volna (najó, Seungkwan eléggé az volt, no meg azért én is tettem érte, hogy tudják a nevemet), egyszerűen mindenki azt hitte, tökéletesek vagyunk. Pedig közel sem voltunk azok. Én, ha tehettem, kerültem a feltűnést, Seungkwan pedig folyton produkálta magát. Én nem voltam túl jó az érzelmeim kifejezésében, és a testi kapcsolatokért sem voltam igazán oda, ezzel szemben Seungkwan, ha tehette volna, egész álló nap csak ölelgetett volna.

– Amúgy nem akarsz lejönni az udvarra? – rám meresztette boci szemeit, nekem pedig borzasztó nehéz volt ellen állnom neki. Ezt még ma be kell fejezned, ne engedj neki!

– Ha végeztem a festéssel, lemegyek. – mosolyogtam rá bíztatóan, majd pár másodperc vacillálás után elfogadta a helyzetet, s egy újabb kobak puszi után ott hagyott.

Nem tudom, hogy mi okozta, de lehet, hogy Seungkwan volt az oka annak, hogy végül sikerült gyorsan kiszíneznem, s még hozta is azt a színvonalat, hogy kimerjem akasztani a termünk ajtajára.

Seungkwan sunyi módon ott hagyta nálam a pulcsiját, amit csak akkor vettem észre, amikor indulni készültem. Még nem volt sötét, de a nap már bőven lemenőben volt, a levegő is hűlésnek kezdett. Nagyot szippantottam a pulóver anyagába miközben magamra kaptam. Imádtam Seungkwan öblítőjének illatát, hiába használta majdnem az összes kollégiumi lakó ugyan azt, miatta különlegesnek tűnt.

Kíváncsian figyeltem már távolból a focimeccset. Seungkwan valójában nem volt nagyon jó egy sportágból se, de már a jelenlétével hozzáadott a csapat teljesítményéhez. Csodálatos kisugárzással lett megáldva, amivel csak folyamatosan vonzotta maga köré az embereket. Az én fejemet is így csavarta el, de azt a mai napig nem értem, mi volt az, amivel én felkelltettem az érdeklődését. Kellemesen megvoltunk a kapcsolatunkban, de még magamnak sem mertem bevallani; féltem, hogy egyik nap ott hagy egy különlegesebb lány miatt.

Levakarhatatlan volt a mosoly az arcomról, ahogy helyet keresve végig néztem Seungkwan bénázását. Nem tudta rendesen lecselezni az ellenfelét, ezért vicces, hullámzó kézmozdulatokba kezdett előtte, amiket még furcsa hangeffektekkel is megfűszerezett, csak hogy elterelje a srác figyelmét. És a poén az, hogy sikerült is neki.

A nézőtér egyszerre nevetett fel, majd kezdett őrjöngő visítozásba. Ezért szerették annyira őt. Mert mindig sikerült mosolyt csalnia az emberek arcára, akármilyen helyzetben is voltunk.

A meccset végül négy háromra megnyerték. Boldogságtól verejtékezve csoszogtak oda a padhoz, majd egy óriásit kortyolt a kikészített üvegek egyikéből. Én még akkor váltottam pár szót a barátnőimmel, de amikor már tényleg mindennel végzett, odabaktattam mellé, hogy aztán kézen fogva induljunk meg az aulába, ahol kezdetét veszi a nyitó parti.

Ám meglepő módon, nem kanyarodtunk le azon a folyosón, ahol amúgy kellett volna, hanem helyette tovább haladtunk egészen a kollégiumi részig. Nem szóltam semmit, hogy miért nem megyünk oda, ahova a többiek, de amikor már a szobájuk ajtajában kereste valamelyik zsebében a kulcsot, vártam egy kevéske magyarázatot.

– Gondoltam, hogy elfelejtetted. – pillantott rám nyugodtan, miután már egy ideje puffogtam mellette, csöndben.

Aztán az ajtó kitárult, s ő beinvitált a nem kicsi kollégiumi szobába. Hiába éltek egy szobában hárman, roppant nagyok voltak ezek a helyiségek, és még mindegyikhez járt külön fürdő is. Ez a fizetős iskolák szépsége.

– Ma van három hónapja, hogy együtt vagyunk! – jelentette ki ünnepélyesen, majd derekamra kulcsolt és közel vont magához. Eleinte rettentő kényelmetlenül éreztem magam a karjai között, de idővel sikerült megszoknom. Ez viszont még mindig nem egyenlő azzal, hogy szeretem is. Egy kicsit hosszabb csókot váltottunk egymással, de nem hagyta elmélyülni a dolgot, azonnal húzott magával a hűtőjükhöz, ahonnan előkapott egy minitortát.

– Seungkwan tudod, hogy nem szeretem az ilyen, tipikus cuki páros dolgokat. – próbáltam leteremtő lenni, hisz tényleg egy pöpet kellemetlenül éreztem magam miatta (nekem teljesen ki ment a fejemből), de olyan aranyos volt, ahogy csillogó szemekkel várta a reakciómat, így inkább hangzott úgy, mint egy tizenhárom éves lány reakciója egy bókra.

– Csak kóstold meg!

Vele szemben foglaltam helyet az asztalnál, miután vágott mindkettőnknek egy szeletet. Seungkwant valahogy mindig is úgy képzeltem el a konyhában, hogy a végére tiszta liszt lesz a feje, és habár semmi garancia nincs rá, hogy most nem ez történt, sikerült összehoznia egy borzasztóan finom süteményt. Csupán csak az ő jelenléte akadályozott meg abban, hogy ne tömjem magam kétpofára ezzel a finomsággal.

Seungkwan felállt az asztaltól, majd a két tányért a kezébe véve, egyből a mosóba sietett, hogy leöblítse azokat. Borzasztóan hálás voltam neki, s pont emiatt éreztem magam annyira rosszul abban a pillanatban. Rájöttem, hogy ő mennyi mindent megadott nekem, én pedig tök sok ideig még visszaölelni sem bírtam, nem hogy csókolózni, vagy valami ilyesmi.

Három hónap sok idő egy tinédzser életében, s pont emiatt jelentett nekem annyit. S csak remélni tudtam, hogy ezzel ő is így van. Halkan lépkedtem oda hozzá, majd anélkül, hogy észrevett volna, hátulról átöleltem, miközben fejemet hátának döntöttem. Éreztem, ahogy megállt mozdulat közben, majd az egyik kezét a sajátomra helyezte.

– Sajnálom, hogy én nem tudok neked annyi mindent adni, mint te. – suttogtam pólójába, de biztos voltam benne, hogy hallotta. Lassan fejtette le derekáról kezeimet, majd vele szembe fordulva fogta ujjai közé orcámat, hogy édes csókot adhasson ajkaimra.

Az előzővel ellentétben, ez a csókunk már sokkal, de sokkal szenvedélyesebbre sikeredett. Nem tudom, hogy hogyan vagy mikor történt, teljesen elvesztem a saját érzéseimben, de pár perc múlva azon kaptam magam, hogy Seungkwan ágyán fekszem, ő felettem, s továbbra is faljuk egymás ajkait.

Halk, szenvedélyes sóhaj hagyta el számat, ahogy áttért a nyakamra, s ott kezdett neki bőröm szívogatásának. Minden tőlem telhetőt meg akartam neki adni, bíztam benne és mindennél jobban szerettem.

Megremegtem, ahogy megéreztem hideg ujjait oldalamnál, de értve a célzást, segítettem neki levenni a blúzomat, majd a melltartómat is. Ő is lekapta magáról pólóját. Nem volt túlságosan kigyúrt teste, a tesi órákon kívül nem mozgott sokat, de már a folytonos pörgésével sok kalóriát égetett, ezzel elérte a kellemes felsőtestet. Ezzel ellentétben, én nem büszkélkedtem túl nagy keblekkel, de nem zavartatta magát. Apró puszikat adogatva haladt lejjebb, míg csak el nem érte az egyik bimbómat. Nem vette szájába, csak birizgálta, de nem is bántam. Már így is zavarban voltam. Nagyon.

Közben valahogy a nadrágok is lekerültek rólunk, s mikor már újra egymás párnácskáit faltuk, neki kezdett a bugyin keresztüli izgatásomnak. Sóhajaim szép lassan váltották át a halk nyögéseim, amiket próbáltam visszatartani, egészen addig, amíg meg nem éreztem combomnál a kicsi Seungie alsónadrágon keresztüli méretét. Kicsit vadabbul haraptam alsó ajkára, mint ahogy azt szoktam, s véve a célzást, anélkül, hogy elváltunk volna egymástól, belém vezette két ujját.

Nem fájt, de feszített, s akkor még bele sem mertem gondolni abba, hogy mi lesz, ha a kicsi Seungie lesz bennem. Viszont Seungkwannak sikerült olyan gyengédnek és figyelmesnek maradnia, hogy már szinte meg sem éreztem, amikor még egy ujját hozzá adta a másik kettőhöz.

De az már úgy belém hasított, amikor az éjjeliszekrénye fiókjába nyúlva előhúzott egy kotont. Tudtam mi következik, mikor hagytam, hogy ez az egész megtörténjen. Tudtam, hogy annak ez lesz a következménye, s hogy itt már nem tudom leállítani. De akkor megijedtem.

Összeszorított szemekkel, a fájdalomra felkészülve vártam, hogy történjen valami, de semmi. Félve nyitottam fel pilláimat, hogy aztán szembe találjam magam Seungkwan aggódó tekintetével. Ő is félt, hogy valamit rosszul csinál, s hogy majd miatta marad bennem meg ez rossz élményként.

– Én… Akarom… – lihegtem ki nagy nehezen, mire egy kicsit ellazult, látszódott rajta, hogy egy nagy kő esik le a szívéről.

Ujjai derekamat szorították, s így húzott közelebb magához, de még mindig nem hatolt belém. Még mindig vacilált, gondolkodott, hogy mit tegyen.

– Lazítsd el magad. – fülemhez hajolva suttogta bele a szavakat, s még a fülcimpámra is ráharapott egy kicsikét. – Fájni fog, de jobb lesz.

Közel sem nyugtatott meg azzal, amit mondott, de bíztam benne, hittem neki.

Lassan vezette belém magát, s nem is teljes hosszában, mégis őrjítően fájt. Ez már nem csak feszített, hanem tényleg fájt. Seungkwan sietve hajolt ajkamra hogy apró csókokkal árasszon el, ezzel is elterelve a figyelmem, de a borzalmas érzés akkor sem akart megszűnni. Nem tudom, hány perc telt el, mire mozogni kezdett bennem, de bevallom, én még bírtam volna egy kicsit álló helyzetben.

Nem azt mondom, hogy felemelő és csodálatos érzés lett volna, de a végére már tényleg rendesen nyögdécseltem, úgy ahogy még pornóban is ritkán szoktak. Seungkwan kéjes, rekedtes sóhajai, csak még jobban felizgattak, de a csúcsra nem tudott eljuttatni.

Hamarabb élvezett el, mint én, pedig egypárszor sikerült azért eltalálnia azt a pontot. Miután kihúzódott belőlem, kaptam tőle még egypár puszit, s hüvelykujjával körözött párat csiklóm körül, míg el nem ért az orgazmus szele.

Lihegve kaptam ajkai után, hogy bebizonyítsam neki, nem lett rám erőltetve. Túl jól ismertem már ahhoz, hogy a korábbi csókjaiból ne szűrjem le az aggodalmat.

Jó érzés volt, utána rádőlni, s érezni teste melegét, de rá kellett eszmélnem, hogy még borzasztó korán van, az aulában meg éppen egy buli folyik, ahol egyértelműen feltűnne az embereknek, ha Seungkwan, nincs ott.

– Vissza kéne mennünk. – törtem meg a kellemes csöndet. Meglepetten pillantott rám, majd elmosolyodott.

– Ha nem akarsz, nem kell.

– Lezuhanyzom! – jelentettem ki határozottan, s ültem is volna fel, ha nem szorít teljesen magához.

– Zuhanyozhatok veled? – kacér mosoly jelent meg a szája sarkában, amitől szívem egyből a torkomban kezdett dobogni.

– Talán… – válaszoltam belepirulva mondatomba, miközben fejemet nyakába fúrtam.

0 comment[s] | back to top