Rose's moon
Üdvözöllek blogom^^
Az oldalon rövidebb írások, minifanfictionok találhatóak.
Általában fiú x lány témában alkotok, de nem kizárt, hogy fiú x fiú (yaoi) vagy lány x lány (yuri) történetek is megfognak jeleni.
Az oldalon fellelhető trágár beszéd, vagy felnőtt tartalom, kérlek ennek tudatában állj neki az olvasásnak.
Ha tetszett valamit, kérlek hagyj nyomot magad után!^^
Köszönöm, hogy benéztél!
+ follow |
oLDALAK
chitchat:
recent update :
|
Camp Fire [Dino - Seventeen] 18+
written on 2016. július 23., szombat @ 15:04 ✈
Az
erdei iskola második estéje tök jól kezdődhetett volna, ha előtte a túrán nem
megy ki a térdem. Így nem nagyon tudtam mozogni, vagy ha igen azt is úgy, hogy
mindenki figyelmét magamra vontam. Emiatt inkább úgy döntöttem, nem mozdulok ki
a faházból és a takaróm ölelő melegéből. Nem is számítottam arra, hogy valaki
keresni fogja a társaságomat az este folyamán.
Chan,
az egyik évfolyamtársam épp aközben jelent meg, hogy filmet néztem. Meglepett,
jó rég volt az, hogy köszönésen kívül többet beszéltünk volna egymással.
Azonnal elsötétítettem a telefonomat, s kíváncsian pillantottam rá, de ő
leintett.
– Nyugodtan nézd tovább, én csak azért jöttem,
mert a tábortűz uncsi. – s azzal a lendülettel be is pattant mellém az ágyba a
takaró alá. Kicsit vonakodva indítottam el újra a lejátszást, de végül egész
kellemessé vált a közelsége, ahogy a kicsi kijelzőt néztük. Még az sem zavart,
hogy kezeit egy idő után a combomra vezette a takaró alatt. Próbáltam figyelmen
kívül hagyni, de amikor a film elért egy olyan
jelenethez, muszáj volt már valamit reagálnom a furcsán közeli arcára, s a
bőrömet cirógató ujjaira. Éreztem leheletét a nyakamon, amitől kicsikét
megborzongtam. Gyorsan megnyomta a lezárást a telefonomon, de rá kellett
jönnöm, hogy ez nem volt olyan jó ötlet, ugyanis ezen kívül semmilyen más
fényforrás nem volt a helyiségben.
Chan
hevesen, mégis meglepően gyengéden mart ajkaimra. A sötétben azt sem tudtam mi
történik, mintha lekapcsolták volna az agyamat, hagytam, hogy testem vegye át
az irányítást. Kicsikét félve húztam magamhoz, miközben enyhén hajába túrtam.
Látszólag tetszett neki, éreztem, ahogy csókunkba mosolyog, majd enyhén alsó
ajkamra harapott, ezzel bejutást nyerve számba, ahol nyelveink vad tánca
találkozott.
Chan
leszedte rólunk a takarót, s valahova az ágy mellé hajította, majd csupán csak
egy pillanatra megszakította a csókot. Gyengéden derekam alá nyúlt, s lassan
fordított mag alá, hogy áttérhessen nyakamra. Csak ekkor eszméltem rá igazán,
hogy most mi is fog történni, vagy, hogy mi történhet. Ki voltam szolgáltatva
egy fiúnak, s még a lábam is használhatatlan volt.
Eltoltam
magamtól, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Próbáltam kiolvasni
valamit fekete íriszeiből, de csak meglepettség és az ártatlanság tükrözött.
Nem azt sugározták, mintha az egy előre kitervelt ötlet lenne.
Ujjaimat
újra hajába túrtam, s miután kellemesen elmosolyodtam, magamhoz vonta egy újabb
nyelv párbajra. Pár évfolyamtársamtól hallottam a női mosdóban, hogy Chan
különbözik a többi fiútól, ha csókról van szó, de ezt egészen különleges érzés
volt megtapasztalni.
Ajkai
lassan tértek át nyakamra, majd onnan egyre lejjebb, míg csak el nem kezdett
fölöslegessé és zavaróvá válni a pólóm. Könnyen szedte le rólam az egyszerű
darabot, majd azonnal neki látott kulcscsontom szívogatásának.
Kellemes
sóhajok hagyták el torkomat, s éreztem combomnál, ahogy a kicsi Chan is kezd
ébredezni. S ez akkor, ott, engem átkapcsolt.
Buzgón
nyúltam Chan felsőjének aljához, s habár meglepődött, mikor hideg ujjaim
oldalát érintették, engedte, hogy leszedjem róla. Ezek után, egyből melltartóm
pántjához kapott, s míg ő azt kínzó lassúsággal húzta le rólam, én hátam mögé
nyúltam, hogy kikapcsoljam.
Nem
hagytam neki, hogy elidőzzön a melleimen, az is már zavarba hozott, ahogy
másodpercekig, szinte tátott szájjal vizslatott. Így inkább az övével kezdtem
babrálni, s így már megértette a célzást, s ez a ruhadarab is valahol az ágy
mellett landolt.
A
rövidnadrágot, amit pizsamaként viseltem a bugyimmal együtt húzta le rólam, s
anélkül, hogy felkészültem volna, belém vezette két ujját. Egy kicsit
meghökkentem, de egyáltalán nem fájt, ő viszont nagyon is megijedt, hogy valami
rosszat tett. Enyhe csókot hintett ajkaimra, majd egy picit elhúzódva a
szemembe nézett.
– Nem akartam, hogy fájjon. – halkan suttogta
a szavakat, a végét szinte már az ajkaimra, hogy újra egy csókban forrjunk
össze.
Ütemesen
mozgatta bennem ujjait, míg nem időközben egy harmadik is belém csúszott. Nem
értettem, hogy képes ilyen lassú felvezetést csinálni, én voltam a lány, s már
engem zavart, hogy még mindig nem tértünk a lényegre.
Egyik
mellbimbómat szívogatta, amikor erélyesebben ágyékára markoltam, jelezve, hogy
mehet a menet.
Lehámozva
magáról az alsónadrágját, bejáratomhoz feszült, de csak azért sem akart
behatolni. Vacillált.
–Nem akarok egy szexéhes ribancnak tűnni, de
már kínoz az, amit csinálsz. – lágyan suttogtam fülébe. Egy kicsit még
feszenget, de végül elszánta magát.
Lassan,
de annál határozottabban vezette belém teljes hosszát. Megfeszültem, ahogy
teljesen végig ért, arra nem számítottam… hogy is mondjam… hogy ekkora mérete
van.
Érezte,
ahogy rászorítottam, arról a pár könnyről nem is beszélve, ami kicsúszott
szemeimből. Gyengéden csókolta le azokat arcomról, miközben szép, lassan neki
kezdett a mozgásnak.
Hamarosan
az apró fájdalmat átvette a vágy, és az élvezett. A szoba már nem burkolózott
csöndbe, átvették annak helyét a kéjes, s tűzzel fűtött nyögéseink, egészen
addig, amíg el nem érte azt a pontot. Aprót sikítva bukott előre a fejem. Egy
pillanatra ő is megfeszült, ám amikor realizálta, hogy tulajdon képen, amit
tett, az jó, folytatta ugyan úgy, egészen addig amíg el nem vezetett a gyönyör
kapujába.
Egy
elharapott sikoly kíséretében élveztem el. Mozgott még párat bennem utána, de
kikapta belőlem hímtagját, s pár kézmozdulat segítségével elment.
Lihegve
dőlt be mellém. Akkor már nem érdekelt a lábam, hogy nem lehettem ott a
többiekkel, vagy hogy izzadtságban tocsogó testünk egymásénak tapad.
– Te gyakran csinálsz ilyet? – fordultam hosszú
percek csöndje után Chan felé, kinek arca erre a kérdésemre, meglepő módon
pírba borult.
– Valójában nem. – nyögte ki (borzasztó szexi)
rekedtes hangon, majd miután nyelt egyet folytatta. – Tudod, én eléggé
kedvellek téged, és zavart, hogy már nem beszélünk. A lányok mondták, hogy
valószínűleg egyedül vagy itt. Azt életemben nem gondoltam, hogy így fog
végződni.
Orrát
gyengéden az enyémhez érintette, majd egy újabb forró csókba invitált, amibe
minden érzésemet beletettem, csak hogy tudja; nem zavar, hogy így végződött.
---------*---------
Sziasztok!^^
Köszi, hogy elolvastátok írásomat, megmondom őszintén, szerintem nem lett olyan jó - meg egy kicsit rövidebb is lett -, mint az előző. Ha tetszett, vagy egyszerűen van véleményed róla, kérlek szépen osztd meg velem, hogy tudjam, mi a rossz és mi a jó.
Amúgy pedig, nem csak 18+ történeteket tervezek megosztani veletek, szóval a következő - remélhetőleg - egy aranyos kis fluff lesz.
Emellett egy minifictionon is dolgozni kezdtem, viszont nem tudom, hogy az mikor fog napvilágot látni. Próbálok hat-hét naponta frissíteni, de hogyha ez nem is sikerül, legalább minden héten felrakni valami apróságot.
Köszönöm, hogy velem tartottál!^^
Ölel titeket: Leila Rose
|
Camp Fire [Dino - Seventeen] 18+
written on 2016. július 23., szombat @ 15:04 ✈
Az
erdei iskola második estéje tök jól kezdődhetett volna, ha előtte a túrán nem
megy ki a térdem. Így nem nagyon tudtam mozogni, vagy ha igen azt is úgy, hogy
mindenki figyelmét magamra vontam. Emiatt inkább úgy döntöttem, nem mozdulok ki
a faházból és a takaróm ölelő melegéből. Nem is számítottam arra, hogy valaki
keresni fogja a társaságomat az este folyamán.
Chan,
az egyik évfolyamtársam épp aközben jelent meg, hogy filmet néztem. Meglepett,
jó rég volt az, hogy köszönésen kívül többet beszéltünk volna egymással.
Azonnal elsötétítettem a telefonomat, s kíváncsian pillantottam rá, de ő
leintett.
– Nyugodtan nézd tovább, én csak azért jöttem,
mert a tábortűz uncsi. – s azzal a lendülettel be is pattant mellém az ágyba a
takaró alá. Kicsit vonakodva indítottam el újra a lejátszást, de végül egész
kellemessé vált a közelsége, ahogy a kicsi kijelzőt néztük. Még az sem zavart,
hogy kezeit egy idő után a combomra vezette a takaró alatt. Próbáltam figyelmen
kívül hagyni, de amikor a film elért egy olyan
jelenethez, muszáj volt már valamit reagálnom a furcsán közeli arcára, s a
bőrömet cirógató ujjaira. Éreztem leheletét a nyakamon, amitől kicsikét
megborzongtam. Gyorsan megnyomta a lezárást a telefonomon, de rá kellett
jönnöm, hogy ez nem volt olyan jó ötlet, ugyanis ezen kívül semmilyen más
fényforrás nem volt a helyiségben.
Chan
hevesen, mégis meglepően gyengéden mart ajkaimra. A sötétben azt sem tudtam mi
történik, mintha lekapcsolták volna az agyamat, hagytam, hogy testem vegye át
az irányítást. Kicsikét félve húztam magamhoz, miközben enyhén hajába túrtam.
Látszólag tetszett neki, éreztem, ahogy csókunkba mosolyog, majd enyhén alsó
ajkamra harapott, ezzel bejutást nyerve számba, ahol nyelveink vad tánca
találkozott.
Chan
leszedte rólunk a takarót, s valahova az ágy mellé hajította, majd csupán csak
egy pillanatra megszakította a csókot. Gyengéden derekam alá nyúlt, s lassan
fordított mag alá, hogy áttérhessen nyakamra. Csak ekkor eszméltem rá igazán,
hogy most mi is fog történni, vagy, hogy mi történhet. Ki voltam szolgáltatva
egy fiúnak, s még a lábam is használhatatlan volt.
Eltoltam
magamtól, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Próbáltam kiolvasni
valamit fekete íriszeiből, de csak meglepettség és az ártatlanság tükrözött.
Nem azt sugározták, mintha az egy előre kitervelt ötlet lenne.
Ujjaimat
újra hajába túrtam, s miután kellemesen elmosolyodtam, magamhoz vonta egy újabb
nyelv párbajra. Pár évfolyamtársamtól hallottam a női mosdóban, hogy Chan
különbözik a többi fiútól, ha csókról van szó, de ezt egészen különleges érzés
volt megtapasztalni.
Ajkai
lassan tértek át nyakamra, majd onnan egyre lejjebb, míg csak el nem kezdett
fölöslegessé és zavaróvá válni a pólóm. Könnyen szedte le rólam az egyszerű
darabot, majd azonnal neki látott kulcscsontom szívogatásának.
Kellemes
sóhajok hagyták el torkomat, s éreztem combomnál, ahogy a kicsi Chan is kezd
ébredezni. S ez akkor, ott, engem átkapcsolt.
Buzgón
nyúltam Chan felsőjének aljához, s habár meglepődött, mikor hideg ujjaim
oldalát érintették, engedte, hogy leszedjem róla. Ezek után, egyből melltartóm
pántjához kapott, s míg ő azt kínzó lassúsággal húzta le rólam, én hátam mögé
nyúltam, hogy kikapcsoljam.
Nem
hagytam neki, hogy elidőzzön a melleimen, az is már zavarba hozott, ahogy
másodpercekig, szinte tátott szájjal vizslatott. Így inkább az övével kezdtem
babrálni, s így már megértette a célzást, s ez a ruhadarab is valahol az ágy
mellett landolt.
A
rövidnadrágot, amit pizsamaként viseltem a bugyimmal együtt húzta le rólam, s
anélkül, hogy felkészültem volna, belém vezette két ujját. Egy kicsit
meghökkentem, de egyáltalán nem fájt, ő viszont nagyon is megijedt, hogy valami
rosszat tett. Enyhe csókot hintett ajkaimra, majd egy picit elhúzódva a
szemembe nézett.
– Nem akartam, hogy fájjon. – halkan suttogta
a szavakat, a végét szinte már az ajkaimra, hogy újra egy csókban forrjunk
össze.
Ütemesen
mozgatta bennem ujjait, míg nem időközben egy harmadik is belém csúszott. Nem
értettem, hogy képes ilyen lassú felvezetést csinálni, én voltam a lány, s már
engem zavart, hogy még mindig nem tértünk a lényegre.
Egyik
mellbimbómat szívogatta, amikor erélyesebben ágyékára markoltam, jelezve, hogy
mehet a menet.
Lehámozva
magáról az alsónadrágját, bejáratomhoz feszült, de csak azért sem akart
behatolni. Vacillált.
–Nem akarok egy szexéhes ribancnak tűnni, de
már kínoz az, amit csinálsz. – lágyan suttogtam fülébe. Egy kicsit még
feszenget, de végül elszánta magát.
Lassan,
de annál határozottabban vezette belém teljes hosszát. Megfeszültem, ahogy
teljesen végig ért, arra nem számítottam… hogy is mondjam… hogy ekkora mérete
van.
Érezte,
ahogy rászorítottam, arról a pár könnyről nem is beszélve, ami kicsúszott
szemeimből. Gyengéden csókolta le azokat arcomról, miközben szép, lassan neki
kezdett a mozgásnak.
Hamarosan
az apró fájdalmat átvette a vágy, és az élvezett. A szoba már nem burkolózott
csöndbe, átvették annak helyét a kéjes, s tűzzel fűtött nyögéseink, egészen
addig, amíg el nem érte azt a pontot. Aprót sikítva bukott előre a fejem. Egy
pillanatra ő is megfeszült, ám amikor realizálta, hogy tulajdon képen, amit
tett, az jó, folytatta ugyan úgy, egészen addig amíg el nem vezetett a gyönyör
kapujába.
Egy
elharapott sikoly kíséretében élveztem el. Mozgott még párat bennem utána, de
kikapta belőlem hímtagját, s pár kézmozdulat segítségével elment.
Lihegve
dőlt be mellém. Akkor már nem érdekelt a lábam, hogy nem lehettem ott a
többiekkel, vagy hogy izzadtságban tocsogó testünk egymásénak tapad.
– Te gyakran csinálsz ilyet? – fordultam hosszú
percek csöndje után Chan felé, kinek arca erre a kérdésemre, meglepő módon
pírba borult.
– Valójában nem. – nyögte ki (borzasztó szexi)
rekedtes hangon, majd miután nyelt egyet folytatta. – Tudod, én eléggé
kedvellek téged, és zavart, hogy már nem beszélünk. A lányok mondták, hogy
valószínűleg egyedül vagy itt. Azt életemben nem gondoltam, hogy így fog
végződni.
Orrát
gyengéden az enyémhez érintette, majd egy újabb forró csókba invitált, amibe
minden érzésemet beletettem, csak hogy tudja; nem zavar, hogy így végződött.
---------*---------
Sziasztok!^^
Köszi, hogy elolvastátok írásomat, megmondom őszintén, szerintem nem lett olyan jó - meg egy kicsit rövidebb is lett -, mint az előző. Ha tetszett, vagy egyszerűen van véleményed róla, kérlek szépen osztd meg velem, hogy tudjam, mi a rossz és mi a jó.
Amúgy pedig, nem csak 18+ történeteket tervezek megosztani veletek, szóval a következő - remélhetőleg - egy aranyos kis fluff lesz.
Emellett egy minifictionon is dolgozni kezdtem, viszont nem tudom, hogy az mikor fog napvilágot látni. Próbálok hat-hét naponta frissíteni, de hogyha ez nem is sikerül, legalább minden héten felrakni valami apróságot.
Köszönöm, hogy velem tartottál!^^
Ölel titeket: Leila Rose
|
we live under the same sky
“To put away aimlessness and weakness, and to begin to think with purpose, is to enter the ranks of those strong ones who only recognize failure as one of the pathways to attainment; who make all conditions serve them, and who think strongly, attempt fearlessly, and accomplish masterfully.”
- James Allen Quotes
Sometimes I wonder how people see me and what they think of me. It scares me a bit, honestly. I am sure though, that what they think of me,
what they think my life is, is a complete misperception. I have always tried to show myself as a carefree person, as someone who wont get bothered
because of public judgements. I am sure my friend and family think there is nothing going wrong in my life, that I do not worry enough, that
I am always happy. And I am sure they probably somewhat hate me for it because, lets admit it, there is nothing worse than seeing someone
who is life seems so perfect while yours is a complete mess. Truth is, I have become an expert at pretending. I think we are all experts
or at least we are getting there.
|
my sunshine
links exchanged opened! just tag me but link me first
|
link
coming soon....
|