Rose's moon
Üdvözöllek blogom^^
Az oldalon rövidebb írások, minifanfictionok találhatóak.
Általában fiú x lány témában alkotok, de nem kizárt, hogy fiú x fiú (yaoi) vagy lány x lány (yuri) történetek is megfognak jeleni.
Az oldalon fellelhető trágár beszéd, vagy felnőtt tartalom, kérlek ennek tudatában állj neki az olvasásnak.
Ha tetszett valamit, kérlek hagyj nyomot magad után!^^
Köszönöm, hogy benéztél!
+ follow |
oLDALAK
chitchat:
recent update :
|
Flower Shop [Jeonghan - Seventeen]
written on 2016. július 31., vasárnap @ 14:28 ✈
A
fiatal lány vígan sürgött forgott a virágos boltban. Egy pár szál gyöngyvirág
innen, egy pár szál rózsa onnan, s még egy kis körítés, és kész is a csokor,
amit a vásárlók mindig óriási mosollyal az arcukon fogadtak. Mimihez tökéletesen
illett ez a diák munka, s ő is szívesen vitte az üzletet, amíg unokatestvérei
nyaralni voltak. Mindig el tudott beszélgetni a vevőkkel, sikerült valahogy
valami szép színt vinni a napjaikba.
Mimi
bevállalt még egy hét diák munkát az üzletben, annak ellenére, hogy a
nagybátyja már három napja otthon volt. Borzasztóan kíváncsi volt a társát
illetően, hisz erre a hétre márt volt valaki beszervezve munkára, akit
természetesen már nem mondhattak le. Sok embert ismert és mindig jól kijött
velük, de ez a kolléga őt is meglepte.
Pár
perccel a hivatalos nyitás előtt lépett be az üzlethelyiségbe, s amint Mimi ráemelte
tekintetét, megvillantotta gyönyörű mosolyát. S illedelmesen bocsánatot kért
tőle, amiért nem érkezett időben. Akkor nagyon jó benyomást tett a lányra, de
ezt egyből le is rombolta a napközben nyújtott teljesítményével. Folyton össze
keverte a virágokat, nem tudott rendesen masnit kötni, s az idősebb vagy
háromszor találta meg aludva a bolt eldugott sarkaiban.
Amilyen
szépnek és vonzónak találta hosszú, szinte fehérre szívott hajával és
ellenállhatatlanul aranyos mosolyával, pont annyira idegesítette az
ügyetlensége. De az még jobban, hogy nem is akart tenni ellene semmit, ha
valami nem ment neki elsőre, rá hagyta, így kétszer annyi munkája volt csupán
azzal, hogy kijavítsa a hibáit.
Az
első közös napjuk végén, ketten söpörték fel az üzletet, s Mimi megkönnyebbülésére
ezt már rendesen csinálta, és még csak el sem akarta lógni. Ennek ellenére
nagyon furdalta az oldalát a kíváncsiság, miért is ilyen.
–
Jeonghan! – szólította meg, miután végzett a pult letakarításával, s az előtte
söprő fiúra pillantott, ki csak egy szemöldök felvonással jelezte, hogy
hallgatja. – Te tényleg ilyen együgyű vagy, vagy csak idegesíteni akarsz? –
önbizalom teljesen tette fel a kérdést, de azonnal belepirult mondatába, ahogy
meglátta a fiú kacér mosolyát, majd ahogy közelít felé.
–
Olyan cuki vagy, amikor puffogsz. – közvetlenül előtte cövekelt le, alig hagyva
szabad teret az idősebb lánynak, de ez is csak őt zavarta.
–
Te meg miről beszélsz? – elhalva jöttek ki torkából a hangok, s érezte, hogy
feje egyre jobban kezd hasonlítani egy érett paradicsomra.
–
Majd holnap is bosszantalak egy kicsit, megígérem! – s reakcióra időt sem
hagyva nyomott egy puszit Mimi homlokára, majd mintha sosem lett volna az
üzletben, el is hagyta a helyiséget.
|
Flower Shop [Jeonghan - Seventeen]
written on 2016. július 31., vasárnap @ 14:28 ✈
A
fiatal lány vígan sürgött forgott a virágos boltban. Egy pár szál gyöngyvirág
innen, egy pár szál rózsa onnan, s még egy kis körítés, és kész is a csokor,
amit a vásárlók mindig óriási mosollyal az arcukon fogadtak. Mimihez tökéletesen
illett ez a diák munka, s ő is szívesen vitte az üzletet, amíg unokatestvérei
nyaralni voltak. Mindig el tudott beszélgetni a vevőkkel, sikerült valahogy
valami szép színt vinni a napjaikba.
Mimi
bevállalt még egy hét diák munkát az üzletben, annak ellenére, hogy a
nagybátyja már három napja otthon volt. Borzasztóan kíváncsi volt a társát
illetően, hisz erre a hétre márt volt valaki beszervezve munkára, akit
természetesen már nem mondhattak le. Sok embert ismert és mindig jól kijött
velük, de ez a kolléga őt is meglepte.
Pár
perccel a hivatalos nyitás előtt lépett be az üzlethelyiségbe, s amint Mimi ráemelte
tekintetét, megvillantotta gyönyörű mosolyát. S illedelmesen bocsánatot kért
tőle, amiért nem érkezett időben. Akkor nagyon jó benyomást tett a lányra, de
ezt egyből le is rombolta a napközben nyújtott teljesítményével. Folyton össze
keverte a virágokat, nem tudott rendesen masnit kötni, s az idősebb vagy
háromszor találta meg aludva a bolt eldugott sarkaiban.
Amilyen
szépnek és vonzónak találta hosszú, szinte fehérre szívott hajával és
ellenállhatatlanul aranyos mosolyával, pont annyira idegesítette az
ügyetlensége. De az még jobban, hogy nem is akart tenni ellene semmit, ha
valami nem ment neki elsőre, rá hagyta, így kétszer annyi munkája volt csupán
azzal, hogy kijavítsa a hibáit.
Az
első közös napjuk végén, ketten söpörték fel az üzletet, s Mimi megkönnyebbülésére
ezt már rendesen csinálta, és még csak el sem akarta lógni. Ennek ellenére
nagyon furdalta az oldalát a kíváncsiság, miért is ilyen.
–
Jeonghan! – szólította meg, miután végzett a pult letakarításával, s az előtte
söprő fiúra pillantott, ki csak egy szemöldök felvonással jelezte, hogy
hallgatja. – Te tényleg ilyen együgyű vagy, vagy csak idegesíteni akarsz? –
önbizalom teljesen tette fel a kérdést, de azonnal belepirult mondatába, ahogy
meglátta a fiú kacér mosolyát, majd ahogy közelít felé.
–
Olyan cuki vagy, amikor puffogsz. – közvetlenül előtte cövekelt le, alig hagyva
szabad teret az idősebb lánynak, de ez is csak őt zavarta.
–
Te meg miről beszélsz? – elhalva jöttek ki torkából a hangok, s érezte, hogy
feje egyre jobban kezd hasonlítani egy érett paradicsomra.
–
Majd holnap is bosszantalak egy kicsit, megígérem! – s reakcióra időt sem
hagyva nyomott egy puszit Mimi homlokára, majd mintha sosem lett volna az
üzletben, el is hagyta a helyiséget.
|
we live under the same sky
“To put away aimlessness and weakness, and to begin to think with purpose, is to enter the ranks of those strong ones who only recognize failure as one of the pathways to attainment; who make all conditions serve them, and who think strongly, attempt fearlessly, and accomplish masterfully.”
- James Allen Quotes
Sometimes I wonder how people see me and what they think of me. It scares me a bit, honestly. I am sure though, that what they think of me,
what they think my life is, is a complete misperception. I have always tried to show myself as a carefree person, as someone who wont get bothered
because of public judgements. I am sure my friend and family think there is nothing going wrong in my life, that I do not worry enough, that
I am always happy. And I am sure they probably somewhat hate me for it because, lets admit it, there is nothing worse than seeing someone
who is life seems so perfect while yours is a complete mess. Truth is, I have become an expert at pretending. I think we are all experts
or at least we are getting there.
|
my sunshine
links exchanged opened! just tag me but link me first
|
link
coming soon....
|